Na ne? Pedig így van.

Mernék a főnökömnek csak úgy beszólni, mert éppen rossz kedvem van?

Mernék a főnökömnek nem betartani az ígéreteimet?

Mernék a főnökömnek káromkodni?

Mernék nem odafigyelni arra, amit mond, vagy kér?

Merném mások előtt leszólni, megszégyeníteni?

Merném lekicsinyelni az érdemeit?

Miért nem? Mert a főnököm kezében van a sorsom egy jelentős része. A munkában töltött időm hangulata, a megélhetésem. Nagy részt tőle függ, hogy hogyan érzem magam és hogyan boldogulok az életben.

Nem, nem főnököm a párom abban az értelemben, hogy felettem állna, vagy parancsolhatna nekem.  De főnököm abban az értelemben, hogy meghatározza az otthon töltött időm hangulatát, az egész magánéletem minőségét. Amit vele teszek, amit neki mondok, az mind visszahullik rám. Annak viselem az összes következményét.

Nekem is meg kellett tanulnom, hogy még a leghevesebb veszekedésben sem mondhatok ki akármit, nem szaladhat ki visszavonhatatlan sértés, káromkodás, minősítés a számon. És nem csak azért, mert az „nem ildomos”. Hanem mert visszakapom, mert nekem lesz rossz végül. Belekötök? Kicsiségeken veszekszem?  Nem vagyok hajlandó erőfeszítést tenni a kedvéért? Visszakapom: rossz kedvben, a kedvességek elmaradásában, bizalmatlanságban, meg nem értésben, a segítség hiányában.

Bevett szokás, hogy zárt ajtók mögött (sokszor családi mintára), olyan magatartást is megengedünk magunknak, amit nyilvánosság előtt nem szívesen vállalnánk fel. Sőt, a dolgot megszépítve kedélyesen azt mondogatjuk, hogy mi olyan „olaszos” család vagyunk. De még mielőtt –némi ördögi belső büszkeséggel- kikanyarítanánk a legcifrább káromkodást egy 10 perces késés miatt például, érdemes meggondolni, hogy lehet, hogy éppen most tesszük tönkre az egész hátralevő közös esténket. Ami pedig jó is lehetett volna.

Annyi mindent tehetünk az acsarkodás helyett:

  1. A probléma lehetséges megoldásairól beszélni.
  2. Csak arról beszélni, ami történt, és hogy az miért fáj nekünk. (Múltbeli sérelmek felhánytorgatása és messzemenő következtetések levonása nélkül).
  3. Egyszerűen befogni a szánkat, amíg elmúlik az első indulatunk.
  4. Megnézni, hogy nem tehetnénk-e mi magunkért valamit, ahelyett, hogy a másiktól várnánk a megoldást.
  5. Nyomon követni a Párbajban.hu bejegyzéseit, ami tele van konfliktuskezelési tippekkel:-)
Share

Válaszoljon!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.